|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.13. 21:24 - |
Reggel 8-ra terveztük az indulást,ám mindenféle okok miatt végül csak fél 9 után jutottunk el oda,hogy felüljünk a vasra.Az út első része nyilván nem idegen tőletek sem: A határtól Losoncig mentünk,majd ott a Rimaszombat felé tartó autóútra.Jó minőségű széles aszfalt már-már unalmas is volt egy picit.Csak a gázt kellett húzni:-)Előzetes megbeszélésünk ellenére,felhagyva a gyors és kényelmes főútvonallal Rimaszombat előtt lefordultuk e kellemes útszakaszról egy alsóbbrendű útra,mely homlokegyenest bevitt minket szépen az alacsony tátra délebbre lévő hegyei közé.Tulajdonképpen Rimaszombatig egy felhő sem volt az égen,de ahogy a tátra felé vettük az irányt,szinte azonnal megjelentek és nagyon kellemetlen hűvös,borongóssá vált az idő.Az út alacsonyabb rendűsége ellenére tökéletes minőségű volt továbbra is,pusztán annyi volt a különbség a főúttal szemben,hogy keskenyebb volt,mint az autóút:-).No meg az a néhány kistelepülés,amit keresztezett.Hnústa felé haladtunk egyre feljebb,majd Tisovec következett,ami talán kisvárosnak mondható. A csodálatos erdők és tájak ellenére ezek a kis bányászfalvak nagyon lehangolóak voltak végig.Látszott, hogy nagy a szegénység.Kicsit olyan érzésem volt,mintha valami időutazás részese lennék a 70-es évek közepén.Továbbá, hogy a legtöbbjük nagy részén már putrik vannak mindenfelé.Alapvetően szeretek betérni útközben egy-egy kocsmába kávét inni,azonban ezen a szakaszon ez meg sem fordult a fejemben.Első rövid szünetünket Murán közelében ejtettük meg az erdőben egy kis parkolószerű helyen,ahová félre tudtunk állni az útról.Ez a rész már kb. 1000 méteres magasságban van,így nagyon hűvös volt. A nyári kesztyű kevésnek tűnt és őszintén szólva nem számítottam rá,hogy ennyivel hidegebblehet,mint otthon.Persze gondoltam,hogy lesz vagy 6-8 fok eltérés.De ez annál több volt.Amíg itthonra erre a napra 24 fok körüli csúcsot mondtak,itt sok helyen a 10-et sem érte el.Murán után viszont nagyon de nagyon jó szerpentines szakasz következett!Ha valaki látta volna az arcom a sötét plexi alatt,biztosan hülyének nézett volna,mert örömömben végigvigyorogtam az egészet és úgy húztam neki.Lali kicsit lemaradt ugyan,de figyeltem a tükörben és ha már nagyon nem láttam jönni,akkor bevártam őt.Azt hiszem ez a rész volt talán a legeslegjobb szakasz az egész út során.Nagyon alpesies hangulata volt. Aztán először akkor lepődtem meg igazán,amikor két hegy közül kibukkant egy teljesen havas harmadik.Kiértünk egy lankásabb-laposabb szakaszra és itt elég viharos erejű oldalszeleket kaptunk és rohadtul hideg is volt.Ujjabb szerpentin következett Telgárt és Vernár települések környékén,amely keresztülvezetett egy szép üdülőszerű hegyi falun Hranovnicán.Ezt a havas hegyet is talán e falu közelében pillantottuk meg.Nézegettem a térképen,hogy nem lehet ezen annyira meglepődni,mert itt már 1200 és 1800 méter körüli magasságban vannak a környező hegyek.A szerpentin lekísért minket egészen Poprádig,ahol a hegyek közül legurulva mesebeli látvány tárult elénk.Előttünk Poprád külvárosrésze volt látható közvetlenül fölémagasodva pedig a magas tátra havas csúcsai.Ráadásul egy része felhők között.Meg kellett állnunk,hogy lefényképezzük és jól esett egy kis pihenő az igen hideg szakasz után.Persze errefelé sem lett melegebb,mégis a völgyben már egy fokkal jobb volt.A pihenő után begurultunk Poprádra,ahol egy nagy felüljárós kereszteződésnél kellett kitalálni,merre is van Lőcse.Bevállaltam és elindultunk az ellenkező irányba:-)Szerencsére hamar rájöttünk,hogy valami nem frankó.Megfordultunk és végre a jó úton mentünk tovább.A jó út a 18-as főút volt,mely sajnos eléggé nagy forgalmú,de sok gyorsító van rajta,így százas átlaggal robogtunk Lőcse felé.Itt volt egy-két magyarellenes atrocitásban részünk.Voltak olyan szlovák autósok,akik akárhogy is mentünk,nem előztek meg,csak teljesen ránkálltak a kocsijaikkal alig 20 centire a motor hátuljától.Ha gázt adtunk,ők is,ha lassítottunk ők is,de nem előztek meg.Megfordult a fejemben,hogy valahogy mellékerülök és lerúgom a tükrét a parasztanak.Ezenkívül szerencsére nem volt más ilyen jellegű gondunk az út során.Lőcse óvárosa mellett elhaladva már tudtuk,hogy kb. 20 km-re elérjük utunk célját. A vár már 15-20 km-ről is tisztán látszik és ahogy egyre közelebb értünk,úgy vált egyre monumentálisabbá. Az utolsó dombon való átbukkanásunkkor frenetikus látvány várt minket.A parkolóban összepakoltuk a cuccainkat és nekivágtunk a hegyoldalnak,mely a várkapuhoz vezet.A kapuban kellett a belépőt megváltani,mely koponyánként 135 korona volt. Először kicsit sokaltuk az árat,de később beláttuk,hogy bőven megérte. A várban kb 3 és fél órát mentünk megállás nélkül és nem vagyok biztos benne,hogy mindent láttunk.Bent sok kiállítás volt,rengeteg fegyver és használati tárgy,amit gondolom itt találtak meg.Be volt rendezve a vár konyhája is és egy korabeli hálószoba is. Volt kínzókamra és miegymás...A toronyba is ki lehet menni,mely 22 méterrel magasodik a palota fölé.Csodálatos innen a panoráma.A vár bejárása után a parkoló mellett vertünk tanyát és gyorsan megettünk minden ételt,amit eddig magunkkal hoztunk. Motorra pattantunk és vissza Lőcse felé vettük az irányt,ott begurultunk az óváros kapuján.Leetettük a motorokat és sétáltunk egy nagyot a gyönyörű többszáz éves szász-reneszánsz épületek között. Lőcse régen gazdag szász iparos és kereskedőváros volt. Az egész túra alatt most éreztem először egy településen,hogy végtelenül nyugalmas hely.Leginkább német túristákkal találkoztunk,magyarokat alig láttunk.Az egyik cukrászda teraszán viszont a felszolgáló valamelyest értette a magyart és ennek felettébb örültünk.Itt ittunk először kávét ezen a napon.Gyorsan elszaladt az idő,már délután 5 körül járt,amikor végül hazafelé vettük az irányt. Visszafelé Poprádon keresztül ujra felmentünk a hegyekbe,de most Vernár után elkanyarodtunk Dobsina irányába.Itt további remek szerpentineken gurultunk lefelé.Útközben még Dobsina környékén megálltunk egy rövid fényképezésre,majd tovább vonultunk Rozsnyó felé.Itt lassan kiértünk a hegyek közül és ujra kellemesebbé vált az idő.Az út is laposabb lett és miután Rozsnyónál felmentünk a Rimaszombat Losonc felé tartó 50-es autóútra,meghúztuk a bajszát a vasaknak.Igyekezni akartam,hogy a sötét pleximmel sötétedés előtt legalább Losoncig eljussunk.Ördögi tempóban ez sikerült is.Este 8-ra Losonc mellett voltunk és Fülek felé fordultunk.A határnál még betértünk a Malom vendéglőbe és bár záróra volt 8-kor,még kiszolgáltak.Nagy bőszen elvertük a visszahozott koronánkat és este fél 10-kor letámasztottam a GSX-et a szüleim házánál. |
[1-1]
Reggel 8-ra terveztük az indulást,ám mindenféle okok miatt végül csak fél 9 után jutottunk el oda,hogy felüljünk a vasra.Az út első része nyilván nem idegen tőletek sem: A határtól Losoncig mentünk,majd ott a Rimaszombat felé tartó autóútra.Jó minőségű széles aszfalt már-már unalmas is volt egy picit.Csak a gázt kellett húzni:-)Előzetes megbeszélésünk ellenére,felhagyva a gyors és kényelmes főútvonallal Rimaszombat előtt lefordultuk e kellemes útszakaszról egy alsóbbrendű útra,mely homlokegyenest bevitt minket szépen az alacsony tátra délebbre lévő hegyei közé.Tulajdonképpen Rimaszombatig egy felhő sem volt az égen,de ahogy a tátra felé vettük az irányt,szinte azonnal megjelentek és nagyon kellemetlen hűvös,borongóssá vált az idő.Az út alacsonyabb rendűsége ellenére tökéletes minőségű volt továbbra is,pusztán annyi volt a különbség a főúttal szemben,hogy keskenyebb volt,mint az autóút:-).No meg az a néhány kistelepülés,amit keresztezett.Hnústa felé haladtunk egyre feljebb,majd Tisovec következett,ami talán kisvárosnak mondható. A csodálatos erdők és tájak ellenére ezek a kis bányászfalvak nagyon lehangolóak voltak végig.Látszott, hogy nagy a szegénység.Kicsit olyan érzésem volt,mintha valami időutazás részese lennék a 70-es évek közepén.Továbbá, hogy a legtöbbjük nagy részén már putrik vannak mindenfelé.Alapvetően szeretek betérni útközben egy-egy kocsmába kávét inni,azonban ezen a szakaszon ez meg sem fordult a fejemben.Első rövid szünetünket Murán közelében ejtettük meg az erdőben egy kis parkolószerű helyen,ahová félre tudtunk állni az útról.Ez a rész már kb. 1000 méteres magasságban van,így nagyon hűvös volt. A nyári kesztyű kevésnek tűnt és őszintén szólva nem számítottam rá,hogy ennyivel hidegebblehet,mint otthon.Persze gondoltam,hogy lesz vagy 6-8 fok eltérés.De ez annál több volt.Amíg itthonra erre a napra 24 fok körüli csúcsot mondtak,itt sok helyen a 10-et sem érte el.Murán után viszont nagyon de nagyon jó szerpentines szakasz következett!Ha valaki látta volna az arcom a sötét plexi alatt,biztosan hülyének nézett volna,mert örömömben végigvigyorogtam az egészet és úgy húztam neki.Lali kicsit lemaradt ugyan,de figyeltem a tükörben és ha már nagyon nem láttam jönni,akkor bevártam őt.Azt hiszem ez a rész volt talán a legeslegjobb szakasz az egész út során.Nagyon alpesies hangulata volt. Aztán először akkor lepődtem meg igazán,amikor két hegy közül kibukkant egy teljesen havas harmadik.Kiértünk egy lankásabb-laposabb szakaszra és itt elég viharos erejű oldalszeleket kaptunk és rohadtul hideg is volt.Ujjabb szerpentin következett Telgárt és Vernár települések környékén,amely keresztülvezetett egy szép üdülőszerű hegyi falun Hranovnicán.Ezt a havas hegyet is talán e falu közelében pillantottuk meg.Nézegettem a térképen,hogy nem lehet ezen annyira meglepődni,mert itt már 1200 és 1800 méter körüli magasságban vannak a környező hegyek.A szerpentin lekísért minket egészen Poprádig,ahol a hegyek közül legurulva mesebeli látvány tárult elénk.Előttünk Poprád külvárosrésze volt látható közvetlenül fölémagasodva pedig a magas tátra havas csúcsai.Ráadásul egy része felhők között.Meg kellett állnunk,hogy lefényképezzük és jól esett egy kis pihenő az igen hideg szakasz után.Persze errefelé sem lett melegebb,mégis a völgyben már egy fokkal jobb volt.A pihenő után begurultunk Poprádra,ahol egy nagy felüljárós kereszteződésnél kellett kitalálni,merre is van Lőcse.Bevállaltam és elindultunk az ellenkező irányba:-)Szerencsére hamar rájöttünk,hogy valami nem frankó.Megfordultunk és végre a jó úton mentünk tovább.A jó út a 18-as főút volt,mely sajnos eléggé nagy forgalmú,de sok gyorsító van rajta,így százas átlaggal robogtunk Lőcse felé.Itt volt egy-két magyarellenes atrocitásban részünk.Voltak olyan szlovák autósok,akik akárhogy is mentünk,nem előztek meg,csak teljesen ránkálltak a kocsijaikkal alig 20 centire a motor hátuljától.Ha gázt adtunk,ők is,ha lassítottunk ők is,de nem előztek meg.Megfordult a fejemben,hogy valahogy mellékerülök és lerúgom a tükrét a parasztanak.Ezenkívül szerencsére nem volt más ilyen jellegű gondunk az út során.Lőcse óvárosa mellett elhaladva már tudtuk,hogy kb. 20 km-re elérjük utunk célját. A vár már 15-20 km-ről is tisztán látszik és ahogy egyre közelebb értünk,úgy vált egyre monumentálisabbá. Az utolsó dombon való átbukkanásunkkor frenetikus látvány várt minket.A parkolóban összepakoltuk a cuccainkat és nekivágtunk a hegyoldalnak,mely a várkapuhoz vezet.A kapuban kellett a belépőt megváltani,mely koponyánként 135 korona volt. Először kicsit sokaltuk az árat,de később beláttuk,hogy bőven megérte. A várban kb 3 és fél órát mentünk megállás nélkül és nem vagyok biztos benne,hogy mindent láttunk.Bent sok kiállítás volt,rengeteg fegyver és használati tárgy,amit gondolom itt találtak meg.Be volt rendezve a vár konyhája is és egy korabeli hálószoba is. Volt kínzókamra és miegymás...A toronyba is ki lehet menni,mely 22 méterrel magasodik a palota fölé.Csodálatos innen a panoráma.A vár bejárása után a parkoló mellett vertünk tanyát és gyorsan megettünk minden ételt,amit eddig magunkkal hoztunk. Motorra pattantunk és vissza Lőcse felé vettük az irányt,ott begurultunk az óváros kapuján.Leetettük a motorokat és sétáltunk egy nagyot a gyönyörű többszáz éves szász-reneszánsz épületek között. Lőcse régen gazdag szász iparos és kereskedőváros volt. Az egész túra alatt most éreztem először egy településen,hogy végtelenül nyugalmas hely.Leginkább német túristákkal találkoztunk,magyarokat alig láttunk.Az egyik cukrászda teraszán viszont a felszolgáló valamelyest értette a magyart és ennek felettébb örültünk.Itt ittunk először kávét ezen a napon.Gyorsan elszaladt az idő,már délután 5 körül járt,amikor végül hazafelé vettük az irányt. Visszafelé Poprádon keresztül ujra felmentünk a hegyekbe,de most Vernár után elkanyarodtunk Dobsina irányába.Itt további remek szerpentineken gurultunk lefelé.Útközben még Dobsina környékén megálltunk egy rövid fényképezésre,majd tovább vonultunk Rozsnyó felé.Itt lassan kiértünk a hegyek közül és ujra kellemesebbé vált az idő.Az út is laposabb lett és miután Rozsnyónál felmentünk a Rimaszombat Losonc felé tartó 50-es autóútra,meghúztuk a bajszát a vasaknak.Igyekezni akartam,hogy a sötét pleximmel sötétedés előtt legalább Losoncig eljussunk.Ördögi tempóban ez sikerült is.Este 8-ra Losonc mellett voltunk és Fülek felé fordultunk.A határnál még betértünk a Malom vendéglőbe és bár záróra volt 8-kor,még kiszolgáltak.Nagy bőszen elvertük a visszahozott koronánkat és este fél 10-kor letámasztottam a GSX-et a szüleim házánál. |
[1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
